Úgy tűnik mostanában rákaptam az életrajzi ihletésű filmekre. :) E film létezésére pár hete bukkantam rá (amúgy nem mai darab, 1997-es), és múlt vasárnap láthattam is végre, miután megvettem (nincs meg a tékában). Laci is elkezdte velem nézni, amitől kicsit tartottam a témáját tekintve, de rá kellett jönnöm, hogy edzett gyerek az én uram perverz faktor szempontból...mellettem kénytelen. :) Ha valaki nem tudta volna esetleg Oscar Wilde kiváló író, annak ellenére, hogy volt családja, nem éppenséggel a női nem felé vonzódott, ebből következik, hogy a szerelmei is férfiak voltak, különösképp egy valaki. Rá is térek pár szóban a történetre:
Oscar Wilde sikeres, ünnepelt író, mindent elért, amire ember vágyhat: karrier, csodálatos feleség, gyerekek. Egy különleges este viszont szabad folyást enged addig eltitkolt vágyainak, és egy fiú karjaiban köt ki. Nincs visszaút, kissé eltávolodik feleségétől, és nemsokkal később viharos, és nyílt viszonyt kezd Bosie-val. A fiú apja nem nézi jó szemmel, és mindent megtesz, hogy elválassza őket, végül a bíróság elé kerül az ügy.
Mindez parádés szereposztással! Oscar Wilde-ot Stephen Fry játssza, aki ha jól értesültem a valóságban is meleg, és tényleg nagyot alakít. A második főszerep Jude Law-é, ő Lord Alfred "Bosie" Douglas, és egyszerűen tökéletesen adja elő az elkényeztetett "zsúrpubit", és abszolút hiteles, pedig ő valóságban elég nagy nőcsábász. Szerepel még továbbá Vanessa Redgrave, Jennifer Ehle (Büszkeség és balítélet - Elisabeth Benett), Gemma Jones (Bridget Jones "anyja"), Ioan Gruffudd (Fantasztikus négyes), és még a fiatal Orlando Bloom is feltűnik egy jelenet erejéig. Megjegyzem ez a sztárparádé is hozzájárult, hogy ennyire nagyon kíváncsi voltam a filmre!
És a konklúzió az, hogy tetszett! Nem váltott ki nagyobb érzelmi katarzist nálam, de lehet csak az volt a hiba, hogy a vége felé ébredező Laci, intenzíven tett fel kérdéseket az átaludt időszakának történéseire, ezért nem tudtam kellőképp koncentrálni. Lehet majd adok neki még egy esélyt valamikor máskor. Igazán korhű volt, és mindenki nagyot alakított, szóval tényleg élvezet volt. Plussz elismerést érdemelnek az érintettek az igazán kimerítő és részletgazdag homoerotikus jelenetekért, nem mondom azt, hogy kellemesen csalódtam, de valójában valahogy így érzem. A témáját tekintve talán kicsit furán hangzik, de az az igazság, hogy általában nem vagyok ellene az ilyen megközelítésnek. Beteg? Talán az, de ezek a történetek a szerelem kérdéskörét mindig egy másik szintre helyezik, ami szokatlan, ezáltal érdekes, és általában sajnos tragikus is egyben. Másik nagy kedvencem a Túl a barátságon, igaz nem állítható párhuzamba a két alkotás, szinte semmilyen szempontból, de mégis közös a gyökerük. Tervezem, hogy egyszer írok majd arról is, de azt nem lehet csak úgy egyszerűen, kell hozzá egy lelkiállapot, mert az egyik legszomorúbb film, amit valaha láttam. Visszatérve Oscar Wilde-ra, csak liberális szellemiségűeknek ajánlom, aki érez magában egy cseppnyi homofóbiát is, az még véletlenül se nézze meg!