Moulin Rouge-ok az életemből 2/2

Eredetileg azt reméltem, hogy ma egy hétvégén látott filmről számolhatok be, hogy ne csak a nagy kedvenceimről legyen mindig szó, de túl sűrűre sikerült a program, ezért nem vettünk ki semmit, csak vasárnap délután álltunk neki Gyűrűk Urázni, de ez egyszer majd valamikor egy külön történet lesz. Így maradnak a kedvenceim, meg a pénteki sztori folytatása :) ...

Tehát akkor a tárgyra térek. 2005-ben, a 78-as buszon történt, hogy állt mellettem egy lány, és egy könyvet szorongatott. Egyből megakadt a szemem a címén: Moulin Rouge. Egészen addig eszembe sem jutott, hogy utánanézzek, van-e ilyen könyv. És tényleg van! Egyből mindent akartam tudni róla, de gondot okozott még az írója is, mert pont úgy fogta kapaszkodás közben, hogy nem láttam. Szerencsére mielőtt leszálltam helyezkedett egy kicsit, és fény derült a titokra: Pierre La Mure. Egyből beírtam a telefonba, hogy el ne felejtsem, és pár napon belül megjelentem a könyvtárban. Akkor még nem voltam ilyen gyűjtéskényszeres, mint most, és úgy voltam vele, hogy csak akkor veszek meg valamit, ha tényleg tetszik. Ez már a múlt! :D És hogy tetszett-e?????? Az egyik legmeghatóbb történet, amit valaha olvastam. 

Látatlanban azt hittem, hogy van valami köze a filmhez. Már az elején kiderült, hogy nincs. A könyv Henri de Toulouse-Lautrec (francia festő) életregénye. Lautrec megjelenik a filmben is, mint mellékszereplő (ő a "törpe"), viszont körülbelül ez az egyetlen közös pont bennük. Henri valóban "törpe" volt, egy gyerekkori betegség miatt nem fejlődött a lába rendesen, és természetesen ez a tény határozta meg talán legjobban az életét (ez eleve nem sejtet happy end-et). A család akarata ellenére festő lett, és egész életében arra vágyott, hogy megtalálja a szerelmet...reménytelenül. Legalábbis Pierre La Mure így mutatja be. 

Akkora hatással volt rám ez az egész, hogy muszáj voltam beszerezni egy művészeti albumot, elolvasni egy rendes életrajzot, megnézni az említett festményeket, plakátokat, stb. Utána még egyet, még egy másikat, és mire észbekaptam már meg is vettem az összes olyan albumot, könyvet, amit csak lehet kapni az országban, és Lautrec-el, vagy Moulin Rouge-al kapcsolatos (az apróbb tárgyakról nem is beszélve). Sajnos ilyenből nincs túl sok, és párat nem is lehet már kapni...de sosem adom fel! :) Azért megnyugodtam, hogy szegény Henri-nak mégsem volt ennyire tragikus élete, még akkor sem ha nem ért túl szép véget. A regény alapjába véve a valóságot tükrözi, de pont a szerelmi vonallal kapcsolatban vannak változtatások, gondolom a hatás kedvéért...kivételesen megérte!

Van 2 film is, ami ezt a történetet dolgozza fel (és amiről tudok). Az egyik egy francia alkotás Lautrec címmel, a másiknak pedig Moulin Rouge a címe, egyszer adták éjszaka az m1-en, és sajnos csak annyira emlékszem, hogy Gábor Zsazsa is szerepelt benne fiatalon, szóval nem egy mai darab...a másik sem. 
Szeretném megköszönni annak a lánynak a buszról! Ha ő nincs, talán kimaradt volna ez az egész az életemből!

Moulin Rouge-ok az életemből 1/2

Kezdem az elején. Moulin Rouge a film, 2001, Lurdy mozi, teltház. Igen, ezek nagyon fontos információk!

Úgy mentem megnézni, hogy semmit nem tudtam a filmről előzetesben, csak annyit, hogy Ewan McGregor az egyik főszereplő (ő az egyik kedvencem a sok közül). Lehet pont aznap hiperérzékeny hangulatban voltam, vagy csak éppen úgy álltak a csillagok...de elejétől a végéig bőgtem! Igen ez néha/gyakran megesik velem, de általában otthon, és nagyon szégyelltem magam, mikor mentem ki a végén vörös szemekkel, és a sminkem maradványaival az egész arcomon...mindenki csodálkozva nézett rám, főleg azért mert maga a film szinte senkinek sem tetszett...rajtam kívül. Az eset után közvélemény kutatást végeztem az ismerősi körömben, és valóban senkinek sem tetszett igazán. Indokok: énekelnek benne, nyálas, "too much" a jelmez és díszlet. Lehet velem van a gond? Pontosak ezek miatt tetszett a legjobban! Olyan, mint egy színházi előadás...igazi musical, és igen ehhez hozzátartoznak a fent említett dolgok, és mindez a vásznon...bevallom lenyűgözött! Rengetegszer láttam azóta...

Nem szeretem, ha nincs happy end egy történet végén, ezesetben mégsem volt úgymond csalódás, mert már az elején lehetett tudni, hogy ez most nem az lesz, és így ennek a tükrében egész más érzésekkel nézi az ember...talán ez volt az oka a sírásnak is. 

A történetre most nem térek ki, elég régi darab, aki eddig meg akarta nézni, volt rá alkalma, aki meg nem, az úgysem fogja. Azért   írok ilyen személyes vonatkozásban róla, mert ez volt a kiindulási pontja egy másik szerelmemnek, amiről majd inkább legközelebb számolok be.

Addig is: "Ennyi csak, mi tudható, szeretni kell, s szeretve lenni jó..."

Gru (Despicable Me)

Szögezzük le az elején: imádom a rajzfilmeket!!! :) Igaz talán legfőképp a Disney klasszikusokat, de az újabbak között is vannak kedvenceim.

Itt most a Gru-ról lesz szó, ez egész friss darab, még csak a mozikban játsszák. Valamikor tavaly láttuk előzetesben, és uramnak nagyon megtetszett, pedig általában ő nem egy animáció rajongó. A bemutató alapján, az volt az első gondolatom, hogy ez is egy eszement marhaság (nem negatív értelemben). Megnéztük...

Hát elment egynek. Nem volt rossz, de nem is volt kiemelkedően jó. Voltak benne poénok. A történet magja is sablonosnak tekinthető: a gonosz Gru örökbefogad 3 kislányt érdekből, de időközben megszereti őket, és persze happy end. :) Szóval szórakoztató, aranyos, de valahogy többet vártunk tőle.

Egy dolog miatt viszont mégis maradandó élményt okozott számomra: a legkisebb lány, Agnes imádja az unikornisokat...egyből szimpatikus lett, rokon lélek! :) Aki ismer, annak nem kell részleteznem, aki pedig nem ismer annak elég megnéznie az itt látható profilképem...lóimádat! Szóval amikor Agnes meglátta a céllövöldében a plüss egyszarvút, elhangzott A mondat, ami azóta szállóigévé vált a környezetemben: "Olyan cuki, hogy belehaloooooook!". De ezt látni kell inkább, itt megtehetitek (válogatott jelenetek):

Gru jelenetek

Olyan cukiii... :)

Ja és a főcímdala sem rossz... :)

Thomas Berger: Kis Nagy Ember (I-II)

A fent említett könyv 1.részét apukám ajánlotta figyelmembe kb 10 évvel ezelőtt. Különleges kötet az övé, ugyanis a fordítójával Falvay Mihállyal együtt teniszezett, és tőle kapta...dedikálva. Erre mindig nagyon büszke volt! :) 

Eltalálta az ízlésem (nem véletlenül vagyunk rokonok), mert egy fordulatos, humoros, és annyira lehetetlen, hogy már hihető történettel kerültem szembe...és nem bírtam letenni.

Egy különleges western sztori, a száztizenvalahány éves Jack Crabb emlékei, aki nem találja a helyét az indiánok és fehérek világa között. Lehet talán azt mondani, hogy Mr. Crabb a vadnyugat Forrest Gump-ja...minden jelentős eseménynél ott volt, ismerte a híres pisztolyhősöket, indián főnököket, és még magát Custer tábornokot is, de valahogy ő maga nem hagyott nyomot a történelemben. Sajnáltam, amikor rekord sebességgel a könyv végére értem, úgy éreztem akármeddig tudnám folytatni, főleg hogy a történet nyitott maradt, még talán kicsit bosszantott is. :)

Azóta eltelt 10 év...többször is elővettem közben, mert nem volt elég egyszer...és pár hónapja fantasztikus felfedezést tettem egy Bookline böngészés alkalmával: megjelent a 2. része!!! Pénz nem számított, azonnal megrendeltem! :)

Az író úgy döntött, hogy 30 évvel később megírja a folytatást Kis Nagy Ember visszatér címmel. Jack tovább mesélte élete történetét, ami továbbra is ugyanolyan kalandos, mint az első 30 évben volt, és számomra ennyi sem volt elég belőle, még, még, még... ! :) Reményt ad, hogy a vége megint nyitva maradt, szóval bízom abban, hogy még akármi is lehet...

Falvay Mihály időközben sajnos elhunyt (R.I.P.), és így Dóra nevű lánya végezte a fordítását az új kötetnek. Nagy álmom az, hogy egyszer felkeresem, és megkérem, hogy dedikálja a könyvet...eddig csak a lustaságom tartott vissza...

Anne Rice és a Vámpírkrónikák

Manapság (kb Alkonyat óta) nagyon divatosak lettek a vámpírtörténetek. Anne Rice-t azonban sokan nem ismerik...legalább is ezt hiszik...ki ne tudná, hogy mi is az az Interjú a vámpírral? Anne Rice Vámpírkrónikák sorozatának első kötete egészen pontosan, amiből anno egy egész jó film készült...és valahogy nem lett folytatása. 2002-ben forgattak egy filmet a Kárhozottak királynőjéből (3. kötet), ami botrány rossz lett, és valahogy nem állt össze az a kép sem úgy általánosságban, hogy ez valaminek a folytatása esetleg. 

Lehet én sem tudnám, hogy egyáltalán létezik egy Anne Rice nevű írónő, ha valamikor régen egy könyvleértékelésen nem találom meg az "Interjút". Azt mondtam akkor magamba: "Ez milyen jó film volt, elolvasom!". És ez volt életem egyik legjobb döntése, mondhatni szerelmes lettem.

A sorozat tokkal-vonóval együtt 18 kötetből áll, és egy kicsit más mint a többi vámpírtörténet. Külön világot teremt, sajátos szabályokkal, értékekkel, és ami a legjobban megfogott: hihetetlenül érzelemgazdag, nem romantikus értelemben. (Nem is lehet jól szavakba önteni mennyire...talán ezért használok ilyen modoros kifejezéseket, ezért elnézést.) Elég gyakran kerülnek elő bizarrnak mondható helyzetek és a társadalmi normákkal szembemenő értékrend, de annyira természetesen, hogy nincs alkalom a megbotránkozásra. Homoerotikus leírásokban is gazdag, szóval akit esetleg zavar az ilyen, annak valóban nem ajánlom, de ez is hozzátartozik egyszerűen, és így tökéletes az egész.

A történetbe nem megyek most bele, hiszen 18 kötet...kicsit hosszú lenne, és nem is lehet tömören összefoglalni. Sok szálon, sok szereplőn, és vonatkozáson keresztül fut, a végén mégis összeér.

Egy biztos, ha egyszer megfogott, nem menekülsz!!!

Könyv vs Film

Tétel: Ha egy könyvből csinálnak filmet, mindig a könyv a jobb!

Bizonyítás (najó nem, csak személyes vélemény:)): Csak tapasztalati úton bizonyítható, tehát akik nem szeretnek olvasni, sokszor nem tudják miről maradnak le. Általában ilyenkor mindig csalódom a filmekben. Ha előbb láttam filmen, akkor utólag csalódom. Tudom, nem az a lényege a dolognak, hogy hajszálpontosan ugyanaz legyen mindkét változat, mert ott van a rendező elképzelése, sajátos nézőpontja, és az sem könnyű, ha 500 oldalt kell belezsúfolni 2 órába. De akkor is na!!! Az nem gond, ha kihagynak nélkülözhető részeket (szükséges is az idő miatt), de kifejezetten zavar az, ha átírják a sztorit azért, hogy látványosabb legyen. A másik számomra illúzióromboló dolog pedig az, ha olyan színész játssza a karaktert, akire egyáltalán nem illik a leírás. Zavar és kész! Rengeteg példát lehetne hozni erre, szerintem mindenki tud, úgyhogy nem sorolom.

Van viszont ellenpélda is szerencsére! Ami kapásból eszembe jut, az a Büszkeség és balítélet. Az új verzó sem rossz...na de a régi...tökéletes minden szempontból. És igen tudom az 6 részes, de mégis abból is maradtak ki részek stb, mégsem ront rajta, mert pontosan adja vissza a hangulatot.

Van egy valami, amit viszont soha ne olvassatok el könyvben: Grease!!! Igen jól látjátok, létezik könyvben, és nem az éneklés hiánya miatt rosszabb! :D

A jövőben tervezem ez irányú kutatásaim folytatását...sok minden vár még rám, és ha megváltozik a véleményem azonnal szólok, szeretném, hogy így történjen!

A Kanapé

Szeretnék ezúton köszönetet mondani annak a valaminek, ami nélkül nem jöhetne létre mindez:

A barna bőr Kanapé!!!

A nappali közepén helyezkedik el szemben a TV-vel, nagyon kényelmes, szép, és kétszemélyes ággyá nyitható! :D

Előszó

Mindennek eljön egyszer az ideje, még annak is, hogy az ember blog-írásra adja a fejét... :)

Valójában már régóta szemeztem a dologgal, csak egy probléma volt: nem tudtam, hogy miről írhatnék!? Nincs se gyerekem, se kutyám, se macskám, sem izgalmas/érdekes/különleges hobbim, és főzni sem szeretek...ezzel ki is merültek a közkedvelt témák. Van viszont valami, ami eleinte fel sem tűnt, mert annyira az életem része, hogy nem találtam "különlegesnek": könyvek és filmek. Azért ezeket sem tekintem egyedi ötletnek, de ha már olvasom/nézem őket talán az sem baj, ha utána kreálok egy kis összegzést a tapasztaltakról.

Olvasni egyszerűen imádok, és megszállottan gyűjtöm a könyveket. Na nem akármit, mindig van egy/több témakör, vagy sorozat, ami a mániám tárgyát képezni, és addig nem nyugszom, amíg nincs meg az összes. Sokszor persze nehézségekbe ütközik a dolog egy-egy régebbi kiadással kapcsolatban, amit már sehol sem lehet kapni, vagy ha mégis, akkor horror áron, de pont ettől lesz izgalmas! :)

A filmek meg...régebben nem voltam rendszeres "filmnéző", csak max amit a TV-ben adtak, ezt inkább uramnak (későbbiekben: Laci) köszönhetem. Ő vitt el először Patagoniába. Na nem, neeem az igaziba, hanem a Pesterzsébet szívében található DVD kölcsönzőbe. Sokan lúzerségnek tartják ezt a kölcsönzés dolgot a letöltések korában. Miért adunk ki 500/600Ft-ot azért, amit le is lehet tölteni? A válasz pedig a következő: otthon nem rendelkezünk megfelelő technikai háttérrel a letöltésekhez! A gépünk egy őskövület, éppen csak arra jó, hogy megnézzük az emaileket, meg néha pár Word Doc. Jobbat pedig azért nem szerzünk be (volt már régen olyan is), mert amúgy halvány lila füstünk sincs az informatikához, és az a skill-ünk, hogy akármilyen hiperszuper új gépet kinyírunk 1 év alatt. Szóval letölteni otthon nem tudunk, és nagyon meguntuk a könyörgést az ismerősök felé, hogy "naaaa naaaaaa lécci írd ki". Röviden ennyi a kölcsönzés története.

A fent leírtak alapján leendő blog-om a DVD megjelenésekhez fog igazodni, de nem tartom kizártnak, hogy becsúszik majd pár régi kedvenc is. Könyveket tekintve, meg abszolút rendszer nélkül az aktuális szerelem jelenik majd meg.

Majd meglátjuk mi sül ki belőle... :)