Alkonyat – Hajnalhasadás I. rész (The Twilight Saga: Breaking Dawn - Part 1)

Amióta írom a blogot, még nem volt alkalmam igazán belemenni az Alkonyat témakörbe, csak futólag említettem. Az előzményeket nem igazán áll szándékomban részletezni, és ezt a részt sem mutatnám be konkrétan, ahogy azt szoktam, inkább maradnék egy átfogó összbenyomás szintjén, ami mindegyikre igaz.

Elkövettem azt az óriási hibát, hogy először elolvastam könyvben az összes részt. Ajándékba kaptam őket anyukámtól, mert tudta hogy szeretem a vámpíros sztorikat (általában ez nem igaz, csak Anne Rice-ra, de mindegy is na, nem ez a lényeg), egyébként annyira nem érdekelt volna az egész. Ha már megkaptam el is olvastam, és szégyen - nem szégyen imádtam!!! Atmoszférát teremtett a története, és ezeket szeretem igazán. Annyit még hozzátennék, hogy én végig Jacob-nak drukkoltam, mert ő sokkal szimpatikusabb számomra, mint Edward karaktere. Ezt az aprónak számító mozzanatot azért emelem ki, mert még soha nem fordult elő ezelőtt, hogy ne a főhősnek szorítottam volna. Új élményt adott, és ez külön jópont. Így számomra a trilógia csúcspontja az a rész volt, amikor Jacobnak bevésődik Renesmee, hogy akkor mi játszódott le bennem, az elmondhatatlan. Lényeg a lényeg, hogy rajongója vagyok... a könyveknek.

Utána megnéztem őket filmen. Ha már elolvastam, nem kellett volna ezt az újabb hibát elkövetnem. Ugyanis filmen egyáltalán nem tetszik! Egy unalmas, gejl sztorit faragtak belőle, ami szinte kizárólag a szerelmi szálra koncentrál, és az érdekes egyéb adalékokat kihagyja. A szereplőkkel nincs is bajom, mert szerintem jól el lettek találva kivéve Edwardot. Egyszerűen nekem Robert Pattison NEM Edward!!! Ez főleg akkor zavart miközben még olvastam, és persze azt azért tudtam akkor is, hogy ki kicsoda, és nem tudtam elvonatkoztatni az arcától közben, és ez nagyon zavart. Jobban szeretem, ha én találhatom ki a karaktereket. Lényeg az, hogy akkoriban kifejezetten utáltam Patiszont, és sok időbe telt, amíg bebizonyította nekem, hogy valójában ő jó színész, és jó karakter, ha éppen nem Edward. Elhiszem, hogy a célcsoport nem éppen én vagyok, és a tinilányok, meg jól bekajálják, hát igen, abszolút megértem végülis. De ha ettől elvonatkoztatok a film akkor is unalmas, és ömlengős. Másik hibának pedig azt tartom még, hogy előzetes tudás nélkül egyes momentumok nem biztos, hogy érthetőek. Laci nem olvasta a könyvet, és miközben nézzük elég sok esetben megkérdez, hogy ez miért van így, meg az miért van úgy... és hát ugye nem ülhet mindenki mellett „szakkomentátor”. Például: a bevésődés. Ebben a Hajnalhasadás 1-ben ennek kölönösen kulcsszerepe van, és igaz van róla szó, de amolyan elsikált formában, tuti nem maradt meg senkinek első nézésre, így később értelmezhetetlen lesz, ami történik.

Mindezek ellenére kíváncsian várom a befejező részt is, és meg fogom nézni mindenképp, hiszen mint a mesében: rajongó is vagyok, meg nem is.

Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Tower Heist)

Csalódás. Valahogy megint abba a csapdába estem, ami mostanában gyakran élesíti magát, bedőltem a jó szereposztásnak: Ben Stiller, Eddie Murphy, Matthew Broderick. Nézhető volt, és volt benne pár poén, de sokkal jobbat vártam volna.

Egy toronyház alkalmazottainak nyugdíját elsikkasztja egy híres befektető, aki ellen bírósági eljárás is folyik. A „kisemberek” tudják, hogy csak úgy láthatják viszont a pénzüket, ha visszalopják.

Röviden ennyi, meg nem volt annyira rossz, de sajnos ezen sem derültem olyan jókat.

A dolog (The Thing)

Ez a dolog, az 1982-es dolognak a második része/remake-je/előzménye, ahogy tetszik. A régi filmet nem láttam ugyan (és nem is szeretném), de állítólag az nagyon jónak számított, sőt ez volt akkor A Horror Film. Mivel nem vagyok a műfaj rajongója, nem tudom az ilyesmit megítélni, számomra csak a még nézhető, és a már nem kategóriák léteznek a témakörben. Mindegy is, minden esetre azt gyanítom, hogy ez a mostani rész nem lesz mérföldkő. Untam kissé. Valahogy ez a jön egy idegen, és öli az embereket alapsztori, mér nem okoz nagy meglepetést, mindig csak a helyszínek, és a lény skilljei változnak. Ezesetben sem volt másként.

Az antarktiszon találnak kutatók egy űrhajóroncsot, és jégbe fagyott utasát. Beviszik a laborba, hogy megvizsgálják, ám a lény kiolvadva életre kel, és elszabadul. Emberi formát öltve rejtőzik, amíg fel nem fedik titkát. 82-ben biztos nagyobbat ütött volna, így szerintem max csak a régi rajongók istenítik.

Számos pasas (What's Your Number?)

Egyszernézhetős romantikus vígjáték. És ennyi. Erőltetett történet, a főszereplő csajszi egyáltalán nem volt szimpi.

Ally olvas egy cikket arról, hogy egy nő életében hány szexuális kapcsolat az ideális (vagy valami hasonló), és a 20-nál többre már kb „világvégét” jósolnak. Összeszámolja neki mennyi volt, és mit ad Isten éppen 20. Elhatározza, hogy nem ismerkedik meg újabb pasival, és az eddigiekből válsztja ki az igaz szerelmét. Az ügyben segítségére siet a jóképű szomszéd srác, és elkezdi felkutatni Ally exeit. A happy end garantált.

A bőr, amelyben élek (La piel que habito / The Skin I Live In)

Spanyol filmdráma Antonio Banderassal. Modern Pigmalion feldolgozás, de ezen kívül semmit nem árulok el róla, mert ezzel lelőném A Poént, ami ezesetben azért lenne megbocsájthatatlan, mert amúgy semmi más érdekes nincs ebben a beteg történetben. És ez nem a jó értelemben beteg, inkább borzalmas belegondolni is. Az eleje kifejezetten unalmas, nem lehet érteni, hogy mi is a lényege, onnantól kezd érdekes lenni, amikor visszamennek a múltba, és elkezdik előről az egészet, talán nem kellett volna ugrálni az időben. De az a legrosszabb mégis benne, hogy nem tetszett, mégsem megy ki a fejemből azóta sem. Úristen!!!

Egy nap (One Day)

Romantikus dráma Anne Hathaway és Jim Sturgess főszereplésével. Mielőtt elkezdtük nézni nem néztem semminek sem utána, így nem tudtam, hogy ez DRÁMA. Így végig vártam a nagy egymásra találást és a happy endet, hiába. Csak emiatt nem tetszett, de ha előre tudom! Az a tanulság, hogy máskor inkább odafigyelek.

A történet Emma és Dexter több, mint 20 éven át tartó barátságát/szerelmét öleli fel, minden évben július 15-én láthatunk egy rövid betekintést az éppen adott időszakba. Nagyon tetszik ez a megoldás, és a film is, olykor romantikus, olykor szomorú. És nem győzöm hagsúlyozni, hogy DRÁMA... kár! L

Parajelenségek 3 (Paranormal Activity 3)

Tavaly valamikor a 2. részéről már írtam, megtekinthető itt, a teljesség kedvéért. Ennek is ugyanazok a megoldásai, házivideós felvételek, először csak hangok éjszaka, tárgyak mozdulnak, majd később eldurvul a helyzet. Nem volt nagy újdonság, maga a sztori visszamegy a múltba, és az előző részben felnőtt lányok gyerekkorát mutatja be. Egyedül a végét nem értettem, hogy az most mégis mi volt, de igazából annyira nem foglalkoztatott utána. A horror rajongók nagyon lehúzták, én kb betojtam rajta. Megintcsak ugyanazt tudom elmondani, mindenki hall néha furcsa hangokat otthon, és ettől olyan félelmetes. Utána pisilni sem mertem kimenni egyedül, Laci sem jött, bezzeg a kutya jött szerencsére. Ez nagyon megnyugtatott, mert a kutyák látják a szellemeket, de remélem hogy ő nem látott semmit, mert csak ásítozott. Laci másnap ezen felbuzdulva meg akarta nézni az 1.-t is, ha már a 2-3-at láttuk. Hevesen tiltakoztam ellene, de ő nyert. Nem írok külön róla, ugyanez, házivideó, satöbbi. Ezen is nagyon féltem. Remélem több része nem lesz, szeretnék egy nyugodt évet, amikor nem csinálom össze magam, ha a szomszéd felmegy a padlásra antennát szerelni.

Toyboy – Selyemfiú a pácban (Spread)

A félresikerült magyar cím gagyi vígjátékot sugall. Besorolása szerint is vígjáték, Ashton Kutcher-el. A gyakorlatban viccesnek nem tartom, pornónak gyenge, drámának túl vidám, romantikusnak sem nevezném,  valahol a négy metszetében keresendő.

Nikki fiatal, vonzó srác, nagy hatással van a nőkre, és ezt ki is használja. Jómódú hölgyek tartják el, cserébe szolgálataiért. Egy nap azonban találkozik egy pincérnővel, aki más mint a többi, és keresztülhúzza minden számítását.

A kerettörténet önmagában is romantikus vígjátékot sejtet, de elmarad a happy end, és az erkölcsnemesítő mondanivalójával együtt sem tetszik. Egyszernézhetős, persze az A.K. rajongók biztos odavannak érte, amit megértek, és én is szívesen néznék végig valami hasonlót más valaki főszereplésével, de ez így nekem sajna nem annyira. Ja és a legvégén a béka... UNDORÍTÓ!!!!

Lopott idő (In Time)

A hétvége nagy csalódása! Igazából nem lett volna bajom vele, ha hónapok óta nem a beharangozóját hallgatom az ismerősöktől, hogy húúú ilyen, meg olyan jó. Lehet megint bennem van a hiba (sőt biztos), és nem mondom azt sem, hogy szar volt, mert nem volt az, csak egyszerűen nálam ez nem tartozik a húúúúúúúúúúdejó kategóriába.

A jövőben az emberek 25 éves korukig öregszenek, és az idő a fizetőeszköz. Aki gazdag az örökké élhet, aki szegény az napról napra kűzd az időért, és az életben maradásért. Will is egy ilyen szegény negyedben tengeti mindennapjait, ám egyszer egy titokzatos jótevővel találkozik, aki neki ajándékozza összes idejét, 100 évet. Végre lehetősége nyílik, hogy elhagyja a gettót, és belekóstoljon a gazdagok világába, ahova még évekkel sem könnyű belépni.

Így a saját leírásom alapján is bevallom nagyon jól hangzik. Azért meg kell hagyni maga az alapötlet zseniális, és nem is ezzel volt a bajom, hanem kb onnantól, hogy Will átmegy a gazdag negyedbe, és persze elkezdik üldözni unalmas lesz, és elcsépelt. Szóval néztem, néztem tetszett, és utána még mindig néztem, és azon kaptam magam, hogy csukódik le a szemem. Nem is tudom mi lett a vége, mert egy idő után elaludtam a nagy meneküléstől. És ez volt vele a bajom, viszont ezt elég nagy bajnak tartom. A két főszereplő Justin Timberlake és Amanda Seyfried voltak, elég felejthető választásnak bizonyultak ezúttal. És most savazhattok, hogy mennyire nincs ízlésem! Állok elébe!!! J

Chloe – A kísértés iskolája (Chloe)

Thriller, Amanda Seyfried, Julianne Moore és Liam Neeson főszereplésével. Gondoltam ez csak jó lehet, ilyen szereposztással... hááát nem is tudom, valahogy nem tudom hova tenni. A sztori dióhéjban, leegyszerűsítve:

Catherineben feltámad a gyanú, hogy férje megcsalja, ezért felbérel egy luxusprostit (Chloe), akit egy véletlen folyamán ismer meg, hogy tegye próbára David-et. A találkozók után Chloe mindig részletes beszámolót tart Catherine-nek, aki igencsak meglepődik saját reakcióin.

Szóval általában szeretem az ilyen jellegű, akár perverznek is mondható történeteket, mert végre valami nem szokványos, de ez mégsem tetszett annyira, mint kategóriájának gyöngyszemei. Az eleje nehezen indult be, vontatott volt, untam. Utána a közepétől jó volt ugyan, de túl hirtelen vége lett, vágytam volna még egy kis utójátékra, vagy hosszabb tetőpontra. A szereposztás szerintem akkor is nagyon jó volt, és maga a történet is tetszett a maga hiányosságaival együtt, csak azért csalódtam valamelyest.