Aranyhaj és a nagy gubanc (Tangled)

Annyira jó!!! Végre egy igazi Disney Classic mese!!! Régen láttam olyat, ami ennyire tetszett!!! Kedves, aranyos, romantikus. Csupa, csupa pozitív.

Aranyhajnak varázshaja van (milyen meglepő), ezért még csecsemő korában elrabolja egy boszorkány, hogy örökké fiatalon tartsa magát. Egy titkos toronyban tartja bezárva, és lányaként neveli. Eljön viszont az idő, amikor Aranyhaj világot látna, és ebben egy véletlenül arra tévedt bandita lesz segítségére, akivel természetesen egymásba szeretnek.

A végkifejletet lehet sejteni már az elejétől, de nem is a fordulatosság miatt szeretjük Walt Disneyt. Egyszerűen szép történet a gyerekek, és érzékeny női lelkek számára. Kedvenc szereplőm a ló! :) A zenéje ezúttal felejthető volt számomra, de nem is énekeltek benne annyit, mint más esetben. Teljesen feldobta a napomat!

Narnia Krónikái 3. - A Hajnalvándor útja (The Chronicles of Narnia: The Voyage of the Dawn Treader)

Ugorjunk vissza kicsit az időben, mert ezt az egész Narnia jelenséget kicsit korábbra keltezném. Még nagyon kicsi voltam, és vasárnap reggelenként ment egy sorozat az m1-en. Csak arra emlékeztem belőle, hogy nagyon odavoltam érte, egy szekrényen keresztül jutottak át egy havas világba, ahol beszéltek az állatok, és volt benne egy oroszlán is. Na akkor most ugorjunk előre egészen a Narnia 1. részéhez. Nem voltam tisztában, hogy ez az, mert nem emlékeztem a címére sem, és lassan kezdett leesni filmnézés közben, hogy ez ténlyeg AZ a történet. Abban a percben eszméletlen nagy elvárásokat támasztottam, hiszen ez kicsiként egy nagy élmény volt, és a mostani technika igazán megengedhetné, hogy valami csúcsszuper végeredmény legyen. Valamiért mégis elmaradt a katarzis. Jó volt, látványos volt, megnéztem később többször, de nem mondhattam rá, hogy a kedvenceim közé sorolom. Ezután jött a 2. rész. Az kifejezetten unalmas volt, nem is emlékszem szinte semmire az egészből, és ezennel elérkeztünk a jelenhez.

Az előzmények miatt, csak azért néztük meg ezt a 3. részt, mert láttuk az első kettőt. Gondoltam egynek elmegy, egyszer biztos meg lehet nézni. Jobb volt, mint a 2., de az elsőhöz képest sehol nincs. Látványos, megható, meg minden, de ebből is hiányoltam azt a bizonyos titkos összetevőt.

Lucy-t és Edmond-ot besszippantja Narnia egy festményen keresztül, véletlenül velük megy Eustace is (az unokatestvérük, akivel kölcsönösen utálják egymást). A Hajnalvándor hajóra kerülnek a régi ismerősök közé, és megkezdik küldetésüket, hogy legyőzzék a Sötétséget. Persze happy end, jellemváltozás, ahogy azt kell.

Cin vitéz (vagy lovag? naszóval a kisegér) továbbra is imádnivaló! A legjobb rész pedig az volt, amikor Eustace sárkánnyá változott. Ben Barnes, mint Caspian herceg...most hogy Dorian Gray után láttam, egyenesen botrányos. Egyébként jó volt, tetszett, de ez sem lesz a kedvencem!

Megaagy (Megamind)

Ez is egy newwave animációs eszméletlen baromság...gondoltam. És valahol tényleg az, de ez az első olyan ebben a kategóriában, ami tényleg tetszett! Meglepődtem, mondhatni kellemeset csalódtam! 

Metrocity-ben örök harcot vív a jó Metroman, és a gonosz Megaagy, természetesen mindig a jó győz. Ezért éri váratlanul Megaagyat, amikor Metroman meghal az egyik összecsapásuk következtében. Eleinte örül a diadalnak, de hamar belátja, hogy jó nélkül nem létezik rossz, és szeretné visszacsinálni a dolgot. Megalkot egy szérumot, ami hőssé tesz valakit, de balul sül el a terv, és az új hős válik gonosszá. Így Megaagyé a feladat, hogy megmentse a várost.

Egyszerű kis történet, ahol a gonosznak drukkolunk, és végül minden megoldódik, de mégis valahogy jobban sikerült, mint a többi hasonló. Mondanivalójában hasonló, mint a Gru, mégis élvezhetőbb. A zenéjét külön kiemelném, nagyon illenek hozzá a rock slágerek, és a hal, "Talpnyali" nagyon kis aranyos. Még sok ilyet!

Adéle és a múmiák rejtélye (Les aventures extraordinaires d'Ade`le Blanc-Sec)

Lám-lám, a 3 napos hétvége és a szar idő meghozta a gyümölcsét, 5 filmet néztünk meg! Ebből legyen első ez az Adéle-s csodálat. 

Luc Besson film, "egyiptomi" borítóval, gondoltam na ezt mindenképp látni kell! És jó volt! Igaz nálam még mindig a Taxi vezet, ha L.B.-ról van szó, de ez sem volt rossz. Amolyan franciás múmia szerűség elég abszurd formában, de menjünk csak sorban:

A Louvre-ban kikel egy pterodaktilusz tojás, és az elszabadult "madár" rettegésben tartja Párizst. Eközben Adéle Egyiptomban éppen megszerzi egy orvos múmiáját, akitől azt reméli, hogy meggyógyítja félhalott húgát. A két szál egy professzornál ér össze, aki különleges telepatikus képessége következtében életre kelti a halottakat. És persze közben a rendőrség is nyomoz, kész a káosz. 

Nagyon vicces, bár néhol kicsit túlságosan abszurd tipikus francia alkotás. Az eleje talán kicsit nehézkes, mert nem lehet érteni, hogy mi van a pterodaktilusz vonallal, talán azt nem is kellett volna erőltetni, de utána felpörögnek az események. Jók benne a poénok, főleg amikor életre kel Ramszesz és komplett udvartartása, és elindulnak várost nézni, meg hát igen...a legvége!!! De ezt nem lövöm le, tessék megnézni! :)

A folyosó túloldalán (Across the Hall)

Avagy az egyetlen hétvégi termésünk. 

Nagy volt a pangás azért választottuk pont ezt, nem csalódtam, mert kb erre is számítottam. Nyomasztó hangulatú, 5 szereplős, unalmas, idegesítő, gyilkosos film. De legalább rövid.

A férj, meglesi feleségét (Brittany Murphy), amint egy szakadt hotelben szobát vesz ki. Követi, és kiveszi a szemközti szobát. Közben kétségbeesetten hívja legjobb barátját, és bevallja, hogy gyilkosságra készül. Történetesen a felesége pont ezzel a baráttal csalja, aki szintén a szállodai szobában van. Bepánikolnak a nővel, és azon ötletelnek, hogy úszhatnák meg az egészet lebukás nélkül...természetesen ez nem jön össze.

Reálisan nézve elég sokféleképpen meg lehetne úszni ezt a helyzetet élve, de ők direkt úgy bonyolítják, ahogy senki más nem tenné, ezáltal belebuknak az egészbe. Okés, hogy a filmnek nem az a lényege, hogy reális legyen, de az ilyen fajta butaság, ami a gagyi horrorok nélkülözhetetlen alkotóeleme eszméletlen idegesítő, legalábbis szerintem. Az elején ráadásul nem is lehetett nagyon érteni a cselekményt, mert össze-vissza ugráltak az időben, így csak később lehetett összerakni a részleteket, de ettől nem érdekesebb lett, hanem unalmasabb. Nagy nehezen meg lehetett nézni, de nagyon nem tetszett. Nem ajánlom, még esős délutánokra sem!

Ízek imák szerelmek (Eat pray love)

Sajnos mostanában kénytelen vagyok kissé hanyagolni a blogot, mert időhiány miatt nem nézünk annyi filmet, mint eddig. Itt a tavasz, és ilyenkor a hétvége nagyrészét a kertben töltjük, nem pedig kanapén punnyadással. Aktuális könyvem természetesen van, de mivel a Gyűrűk Uráról van szó 3 kötettel, nem haladok olyan sebesen, de ha egyszer kivégzem, tervezek egy nagy beszámolót róla. Lehet majd gondolkodom régebbi kedvenceken, hogy addig is, amíg újra be nem köszönt az ősz, legyen több téma. A mai áldozatnak vasárnap este álltunk neki, és sajnos nem tudtuk végignézni, mert túl hosszú volt, és aludni is kellett. Szóval sajnos kissé hiányos lesz a beszámoló.

Elizabeth Gilbert azonos című életrajzi regényéből készült a film, Julia Roberts főszereplésével. A netes közönség kritikák nagyon lehúzzák: unalmas, sablanos, hülyeség. Általában mindenki ezekkel a jelzőkkel illeti. Van benne valami, mert ha úgy nézzük valóban az. A történtet a következő: Liz Gilbert mindent elért az életben amire általában a nők vágynak (férj, ház, karrier), de rájött, hogy ez neki mégsem felel meg. Elválik a férjétől, és egy kalandot követően tervez egy egy éves utazást, Rómába, Indiába, és Balira, melynek során reméli, hogy megtalálja önmagát. Olaszországban tobzódik az ételek között, tanulja a nyelvet, és persze barátokra is szert tesz. Indiába az exbarátja hatására egy vallási közösségházba költözik, ahol meditál és dolgozik, ottani barátai hatására pedig rádöbben dolgokra (sajnos nem értettem pontosan, hogy mikre). A végső állomás pedig Bali, ahol egy jóst látogat meg, akinél már korábban is járt. Elvileg itt megtalálja a szerelmet, de sajnos ezt a részt már nem láttam.

Nem volt egy pörgős eseménydús film, inkább a lelki folyamatokra, és érzelmekre helyezték a hangsúlyt az alkotók. Hogy unalmas? Igen, ha így nézzük valóban az, de nekem mégis nézhető volt valamiért. Sablonos? Ez is meglehet, de mi nem az? Nagyon ritka manapság az olyan film, ami nem sablonos. Hülyeség? Ebben is van valami. Nem tudok azonosulni a főszereplővel, mert nem értek egyet az úgymond bolondériájával, de ha valakinek ez kell, vagy ettől jobban érzi magát, akkor áldásom rá. Összefoglalva nem tetszett a film, de láttam már rosszabbat is, és egyszer majd valamikor mindenképp megnézem a végét. :) 

Könnyed erkölcsök (Easy Virtue)

Nem mostani film, 2008-as, de csak múlt héten szereztem róla tudomást. Persze azonnal meg kellett néznem, mert a Colin Firth - Ben Barnes páros játszik ebben is, úgy mint Dorian Gray-ben, és valahogy azt az illúziót keltette maga a tény, hogy ez is olyan szuper lesz. A netes kritikák is méltatták rendesen, még a "fergeteges" szó is elcsattant vele kapcsolatban, így hát hatalmas elvárásokkal kezdtem neki. Lehet nem kellett volna ennyire beleélni magam, mert ahhoz képest csalódtam, de egyébként abszolút tetszett. Arra számítottam, hogy a cselekmény fordulatosabb, pörgősebb lesz, de más kivetnivalóm tényleg nincs. Jó volt, de azért nem fergeteges!

Talán a 30-as években játszódik, a helyszín Anglia. Egy arisztokrata család fia feleségül vesz egy kétes múltú amerikai nőt, és hazaviszi bemutatni a családjának. A konzervatív anyós hordja a nadrágot otthon, és nem szimpatizál újdonsült menyével, ebből elég sok konfliktus adódik, és elfajul a helyzet.

Colint Firth hozza a szokásos formáját, jól áll neki a különc apa szerepe Dr. House-os szarkazmussal vegyülve. Ben Barnes viszont eléggé semmilyen. Ő a "férj", de szerintem bárki más is lehetett volna, elvileg főszerep, gyakorlatilag nem tartom annak, szóval nem alakított ezúttal maradandót, lehet ő nekem már örökre A Dorian Gray marad. :) A női főhős Jessica Biel, nem a kedvencem egyébként, de ezúttal tetszett.

Amit még kiemelnék az a film zenéje. A korszakból adódóan jazz...isteni! :)

22 lövés (L' immortel / 22 Bullets)

Jean Reno film. Nem szeretem a J. R. filmeket, kivéve a Pofa be címűt. De a többit semmiképpen...ez sem kivétel. Már a címe alapján tudtam, hogy ez nem fog nekem tetszeni.

A történetét sem tudom éppenséggel pontosan összefoglalni, mert annyira nem érdekelt már 10 perc után, hogy maradtak ki részek, de azért megpróbálom:

Marseille-ben játszódik (sajnos nem olyan, mint a Taxi :)). J.R. egy maffiavezér és rögtön az elején agyonlövik egy parkolóházban. 22 golyót kap, de a csodával határos módon nem hal bele, csak lebénul a jobb keze. Ezután bosszúhadjáratba kezd, és kiderül, hogy a társainak volt ennyire útban. Leszámol velük, közben pedig a rendőrség elől is menekül. Vagy valami ilyesmi... 

Tervezgettem már korábban, hogy milyen jelzőkkel illessem a filmet, de leszűkült a szókincsem, és a "fos"-nál nem jutottam tovább. Nem akarok ennyire közönségesen fogalmazni, de ez az volt. Hát sajna ez van, nem szeretem eleve ezt a leszámolós gengszter témakört, de főleg, hogy még unalmas is, és gusztustalan... Köszönöm, de nem! Találtam viszont a port.hu-n egy kommentet, ami nagyon szépen megfogalmazza az én véleményemet is, az első mondat kivételével. :) Bemásolom ide írója (Heisenberg) utólagos engedelmével:

Az eleje jól indult (sok filmnél van ez) a leszámolós jelenet nagyon jó volt, azután elég közepessé, unalmassá vált a film. Jó pontnak akartam elkönyvelni ,hogy Reno lebénul és így NEM FOG egyszemélyes bosszúhadjáratot folytatni az ellenségei ellen. Sajnos nem így lett , egy öreg, sebesült (ex)maffiafőnöktől nem azt várnám hogy Rambó módjára végez az ellenségeivel, valami csel , ravaszság, leszámolások ilyesmi és persze nem a nagyfőnök csinál mindent. S történet túl komplikál volt ugyanakkor irreális és kissé unalmas is.

AMEN!


Van egy másik hozzászólás is szintén a port.hu-n, ami találó, Bandeeras írta:


Túlon-túl művészi alkotásnak szánták, erőltetett érzelmek, apró életszerűtlen bakik, langyi maffia film.

115 perc helyett belefért volna 90 perc-be is a mondanivalója...


...és még az is sok lett volna! :)