Túl a barátságon (Brokeback Mountain)

Kivégeztük a téka kínálatát, megnéztünk mindent, ami érdekelt, szóval most egy-két hétig lehet, hogy pangás lesz a házam táján, mert januárban leállás van DVD kiadás terén is. No sebaj, majd kárpótollak benneteket a napokban könyvajánlóval, előtte viszont szeretnék a címben szereplő filmről beszélni egy kicsit.

Köztudott, hogy különösen szeretem a hát mondjuk úgy, hogy nem szokványos témájú filmeket... Ez nemcsak azért van mert perverz vagyok (:)), hanem egyszerűen azért, mert az ilyen alkotások nem a lerágott csont kategóriába tartoznak, és mindig adnak valami kis plusszt, vagy egyszerűen csak jobban elgondolkodtatnak. De az is lehet, hogy túl sok filmet nézek, és hát igen ilyenkor már nehéz igazán újat mutatni, lehet csak emiatt vagyok ilyen kritikus.

Túl a barátságon...

A kollektív tudatban úgy él, mint a "buzi cowboyos film". Aki látta is, és továbbra is csak ennyit tud róla elmondani, az viszont igazán egy sekélyes ember. Nem egy mai darab... akkor régen talán én is így álltam hozzá, de azóta az egyik kedvencem lett, és egyben ez a legszomorúbb film, amit valaha láttam.

A története címszavakban, ha valaki nem ismerné:

Ennis és Jack pásztormunkát vállalnak egy nyárra a Brokeback-hegyen, a közös megpróbáltatásaik során különös kapcsolat/szerelem szövődik köztük. A nyár végén elválnak útjaik, évekkel később találkoznak csak újra, amikor mindkettőjüknek már családja van. A régi érzelmek újra előtörnek, és onnantól hosszabb megszakításokkal ugyan, de rendszeresen találkoznak a hegyen.

Sosem felejtem el a napot, amikor először láttam. Minden elvárás és előítélet nélkül kezdtem neki, eleinte untam is kicsit, mert azért nem valami pörgős a cselekmény, aztán később már azt éreztem, hogy megszakad a szívem, és a végén csak ott ültem letaglózva, még egy könnycsepp sem jött belőlem, pedig elég ritka eset az, hogy nem sírok egy filmen, főleg egy ilyenen, amikor még sokszor a vígjátékokon is bőgök. Szóval még sírni is képtelen voltam, és csak bambultam magam elé percekig, majd annyit tudtam, mondani, hogy tejóég. Lehet, hogy csak pont olyan hangulatban kapott el, hogy át tudtam érezni teljes mértékben, és ezért volt ilyen élmény, vagy nem tudom mi történhetett, de nagyon betalált.

Lefordítom a történetet, legalábbis ami nekem jött le belőle:

Két ember egymásba szeret. Talán nem is egyszerű szerelemről van szó, inkább valami megmagyarázhatatlan földöntúli kötődésről, amikor tudod, hogy Ő az, és nincs tovább. Mégsem lehetnek boldogok, mert az elvárások és körülmények falat állítanak köréjük. Nem lehetnek együtt, nem élhetnek meg helyzeteket úgy ahogy szeretnék, titkolniuk kell érzelmeiket, ritkán találkozhatnak, mégis évekig kitartanak, és kihasználják az adódó lehetőségeket amennyire lehet, de igazi beteljesülést nem szülhet ez a helyzet, és a legrosszabb talán ezzel a tudattal élni, amikor tudod, hogy van valaki a világon, akire mindennél jobban vágysz, ő is így érez, mégsem lehettek igazán egymáséi. És ha csupán ezt látjuk meg benne, akkor egyáltalán nem számít, hogy férfiakról és/vagy nőkről van-e szó, ezek érzelmek, és fájdalmak, és aki egy kicsit szenzitív, az át tudja érezni a velejét a dolognak, és nem ragad le ott, hogy ezesetben két férfiről van szó.

Hát ez a véleményem a "buzi cowboyos filmről", ja meg mény annyi, hogy minden tekintetben brilliáns, szereplők, rendezés... RIP Heath Ledger.

A vizsga (Exam)

Egyszerűen zseniális! 10 szereplő, egy helyszín, mégis lebilincselő, érdekes, és nem lehet kitalálni mi is lesz a vége. Jó kis thriller, tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az izgalmakat, és még azoknak is, akiknek ez a műfaj amúgy nem a kedvence.

Egy nagyvállalat többkörös állásinterjújának utolsó fordulóján járunk. Már csak nyolcan maradtak versenyben, és a vizsga dönti el, hogy ki kapja meg az áhított pozíciót. Csak egy kérdés van, egy lehetséges válasszal, és a szabályokat be kell tartani. Egyszerűen hangzik, ám mindenki meglepődik, amikor megfordítják a vizsgalapot, és valójában üres.

Még sok-sok ilyet! :)

Ötéves jegyesség (The Five-Year Engagement)

Az abszolút kellemes csalódás. :) Bevallom nem vártam valami sokat tőle, az elmúlt időszak tendenciáit követve, de bebizonyosodott, hogy Emily Bluntban és Jason Segelben nem lehet csalódni.

Violet és Tom eljegyzésük után az esküvőt tervezik, ám a lány kap egy visszautasíthatatlan munka ajánlatot Michiganbe 2 évre. Tom feladja miatta karrierjét, az esküvőt elhalasztják, és elköltöznek. A 2 évből több lesz, Tom nem találja a helyét a városban, és egyre jobban eltávolodnak egymástól.

Kicsit szomorú romantikus történet vígjátékba ágyazva, jók voltak a poénok, és persze a happy end sem maradhat el. Tény hogy klisékkel van tele, mint manapság minden, de pont ezáltal nyújt kellemes kikapcsolódást. Végre valami, amit szívből merek ajánlani a műfaj kedvelőinek.

Tetemes összeg (Lucky)

Bugyuta kis vígjátéknak titulált valami, mégis tetszett. Valójában annyira nem vicces, és lájtos triller részekkel is vegyül, de hát istenem, pont jókor volt jó helyen bizonyára.

Ben gyerekkora óta reménytelenül szerelmes Lucybe, aki nem sok érdeklődést mutat irányában. Ám amikor a fiú nyer a lottón a helyzet azonnal megváltozik, és összeházasodnak. Lucy valóban kezdi megszeretni férjét, ám az első összeveszésüknél sötét titokra bukkan: Ben sorozatgyilkos. Mivel a pénzt bármi áron meg akarja szerezni, fedezi Bent, és várja az alkalmat, hogy lecsaphasson a csekkre.

Nagy shakespearei mélységeket ne várjatok tőle, de szerda estékre tökéletes.

Merida, a bátor (Brave)

Lájtos kis Walt Disney animáció. Igazi felüdülés volt így a melléfogások után, de nekem ez is az egyszernézhetős kategória.

Merida skót hercegnő, aki nem akar behódolni a hagyományoknak, és függetlenségre vágyik. Összeveszik anyjával, mert nem hajlandó férjhez menni, és az erdőbe menekül bánatában. Rátalál a boszorkány kunyhójára, ahol bájitalt vesz, hogy megváltoztassa anyját, de a varázslat balul üt ki, és a hercegné medvévé változik. A varázslatot csak az igaz szeretet törheti meg, erre kell rájönniük miközben az egész klán a medvét üldözi.

Najó nemmondom bőgtem azért ezen is, mert megható volt, de nem lett a kedvencem. :)

A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Egy újabb Batman film Cristian Bale-el. Sajnos már az előzőek sem voltak a kedvenceim, és egyszerűen nem tudom, hogy pontosan miért is. Szuperhősös szokásos, csavaros, akciós, üldözős, minden ami kell, és egyszerűen nem bírtam végignézni, elaludtam kb a felénél. Nagyon sajnáltam, mert C.B. egyik nagy kedvencem már a Kincses sziget óta kb, és jól áll neki a denevér szerep is, de valahogy nem kötött le mégsem. A történetbe bele sem mennék, mert nem tudom összefoglalni mi volt benne. Sajnálom, ez most valahogy kimaradt, láttam is, meg nem is. Így volt ez az előző résznél is, amit azért sajnálok különösen, mert Heath Ledger egyik utolsója volt, de ha nem hát nem. Amúgy biztos nagyon jó! :)