Szex telefonhívásra (Deception)

A január általában uborkaszezon szokott lenni filmek szempontjából. Múlt hétvégén nem volt bent olyan újdonság amit ne láttunk volna, és okulva a történtekből most nem mentünk el körülnézni, inkább az otthoni kínálatból válogattunk, nosztalgiáztunk. Tegnap este néztük meg a Szex telefonhívásra című egyik kedvencemet, ami ugyan 2008-as, de nem hagynám ki az alkalmat, hogy megemlíthessem, főleg, hogy a netes kritikák nagyon lehúzták anno, szeretném kicsit a védelmembe venni. Először is nézzük magát a történetet, utána pedig kiragadok bekezdéseket a Port.hu véleményéből, ami egyébként megtekinthető itt.

Jonathan visszahúzódó, magányos könyvvizsgáló, aki csak a munkájának él. Egyik este találkozik Wyatt-el, a menő ügyvéddel, aki szárnyai alá veszi, és bevezeti egy titkos szexklubba. Ott ismeri meg S-t, akibe beleszeret, de a lányt elrabolják, és ezzel kezdődnek az izgalmak. Mindez Ewan McGregor és Hugh Jackman főszereplésével, elismerem lehet kicsit részrehajló vagyok, lévén nagy kedvenceimről van szó, de általában beismerem, ha valami nem tetszik. Ez jó volt és kész, sajnálom kedves kritikusok, de én imádom az amerikai szemetet. Ez van! :D

Szexi vagy nem? A fenti kérdés létfontosságú egy erotikus thriller esetében, hiszen a néző egy Szex telefonhívásra című filmre nem csak az alaposan kigondolt krimi szál, hanem az érzéki meztelen testek, a szenvedély és a túlfűtött erotika miatt is vált jegyet. Feltéve, ha lennének benne ilyenek.

Ez igaz, de hol van szó arról, hogy ez konkrétan erotikus thriller lenne? Besorolása szerint fimdráma, igaz ezzel sem értek egyet, de nem kell olyanért leszólni, ami nem. Attól, hogy a magyar címben szerepel a „szex” szó...

A néző talán joggal vár pucér csajokat és a fenekét megmutató Ewan McGregort és Hugh Jackmant egy olyan filmtől, melynek története egy titkos szexklub körül bonyolódik, ahol a tagok véletlenszerűen tárcsázzák egymást egy-egy gyors numera erejéig. A női szereplők közt ráadásul olyan neveket találunk, mint Natasha Henstridge, Michelle Williams, Maggie Q vagy Charlotte Rampling. Ehhez képest a női nézők egyetlen pucér férfifenékkel sem vigasztalódhatnak, a férfiaknak pedig be kell érniük a szexi fehérneműk átható tanulmányozásával.

Férfienék tényleg nincs, ezzel nem tudok vitatkozni, de azért egy-egy női fenék/mell megvillan alkalomadtán, nem erotikus film továbbra se. Személy szerint nem is bánom, mert feleslegesnek tartanám a hosszú szexjeleneteket, arányaiban pont eltalálták ezt a vonalat, mint női néző nem hiányoltam semmit...férfifenék ide, vagy oda.

Némi vigaszt nyújthatna, ha az elmaradt látványosságok helyett legalább a sztori rendesen össze lenne rakva, de Mark Bomback (Die Hard 4.0) forgatókönyvíró munkája óriási logikai bukfencekkel van tele. Semmi sem indokolja, hogy a McGregor játszotta könyvelő a sok bombázó közül épp a Michelle Williams alakította nőbe szeressen bele, és pont úgy reagáljon, ahogyan azt várják tőle, de ez csak kettő a sok hiba közül. Bomback látványosan erőlködött, hogy filmje fordulatos legyen, de sajnos csak olyan fordulatokat sikerült kiizzadnia magából, melyek még az elmélázni kevésbé szerető mozizók számára is túl egyértelműek és sablonosak.

Ezennel ország-világ előtt kijelentem, hogy egy nagy hülye vagyok, persze csakis akkor ha a fenti leírás helytálló. Nem értek egyet vele egyáltalán, rendben volt a sztori. Az, hogy miért pont abba a lányba szeret bele nem a véletlen műve volt, már előzőleg is találkozott vele, és mivel folyamatos megfigyelés alatt állt lehetett sejteni a jelekből, hogy tényleg tetszik neki. Mivel a lány is a terv része volt, tettek arról, hogy mindenképp így legyen, mivel nem ment nehezen tiszta sor volt, és ennyi. Szívesen belemennék az alternatív lehetőségekbe is, abban az esetben ha mégsem az a lány kell neki, de maradjunk a tényeknél, mindenesetre nem tartom logikai hibának, csak a kritika írója részéről, aki nem figyelt eléggé. A másik hasonló vád az hogy honnan tudták hogyan fog reagálni. Valószínűleg ugyanonnan ahonnan azt, hogy szerelmes a lányba egyrészt, másrészt ha ez nem lenne elég volt ott némi egyébb jellegű zsarolás is, szóval előbb-utóbb mindenképp belekényszerítették volna, nem tök mindegy? Egyébként meg fordulatos volt, az eleje teljesen más hangulatú, mint a második fele, igen valóban lehetett sejteni, hogy lesz valami csavar, de hogy pontosan mi is, arra nem jöttem rá, amikor először láttam, pedig jó vagyok az ilyen jellegű kitalálásban.

Hugh Jackman már Woody Allen Fülesében is megmutatta, hogy nem áll jól neki a rosszfiú szerep, és A tökéletes trükkben is inkább szánni való volt, mint igazán ellenszenves. Most sem igazán meggyőző, de ugyanez elmondható a szürke hivatalnokot játszó Ewan McGregorról is, aki szinte az összes szürke hivatalnok-klisét előveszi, de közben meg sem próbálja figuráját kicsit árnyalni a sztereotípiákhoz képest. Bár Michelle Williams helyes és dekoratív nő, azért mindez egy femme fatale eljátszásához kevés.

A Fülest nem láttam, de A tökéletes trükkben H. J. nem kifejezetten a gonosz karakter, valóban szánni való, de talán mert pont ez volt a lényege az egésznek (nem megyek bele részletesebben, pedig tudnék, mert másik kedvenc). Nekem ebben elég meggyőző, ugyanúgy mint E. McG. is. Egy úgymond „csinovnyikot” hova kéne mégis árnyalni? Pont attól az ami, hogy nincsenek benne mélységek. És egy ilyen embernek miért pont egy igazi végzet asszonyába kéne beleszeretni? Na ez az igazi sztereotípia. Kifejezetten örülök, hogy nem mindig Angelina Joliet veszik elő példának okáért.

Kinek ajánljuk?

- Akik nem tudnak betelni a kábeltévék hétvégi estéken sugárzott erotikus filmjeivel, és ugyanezt a minőséget a mozikban is szeretnék élvezni.

- Akik jól szórakoztak az Elemi ösztön második részén.

-A kábeltévék hétvégi erotikus film kínálata olyan kb, mint amit várt volna a kedves író az egésztől, legalábbis eleinte ez volt a reklamáció tárgya, most akkor az mégsem jó, vagy mi is van? Teljesen belezavarodok.

-Elemi ösztön 2-t nem láttam ugyan, és az 1-et sem, és nem is érdekel, de biztos jó lehet. :D

Kinek nem ajánljuk?

- Akiknek az erotika fogalma nem merül ki a fehérneműreklámokban.

- A valódi izgalomra vágyóknak.

-Tisztázhatnánk magát az erotika fogalmát is, ha már itt tartunk... Ha nem tíz perc „műdugás” van, hanem mondjuk fél óra - 40 perc, akkor az már annak számítana?

-Valódi izgalom? Mégis min lehet manapság valóban izgulni (a jobb horrorokat leszámítva), nem nagyon van új a nap alatt.

A többi kritikának is kb ezek a sarkpontjai, írhatnék még pár ilyet, de felesleges, a lényeg levonható. Ha létezik is jobb film a világon ennél, azért annyira nem rossz, mint ahogy beállítják. Persze ez megint csak szubjektív, de nem érdekel! :D

Holnap lesz egy éves a blogom. Nem írok külön, mert kissé szentimentális lenne egy HBD post, de köszönöm Nektek, kedves Olvasók, hogy velem tartottatok! Remélem sok ilyet megérünk még együtt, nem rajtam fog múlni, amíg vannak könyvek/filmek itt leszek. J Szép napot!

Ceasar Millan – Melissa Jo Peltier : Hogyan neveljünk tökéletes kutyát (How to Raise the Perfect Dog)

Ugye az idei évben több könyvet ígértem, hát íme...a kezdet! :D

Csak kutyatartóknak! J

Nem csalás, nem ámítás, valóban  a kutyasuttogó került terítékre, pontosabban az általa írt könyv(ek). Hektor mellé kaptam ugyanis a családtól egy kis szakirodalmat, hogy elősegítsék a kutya egészséges mentális fejlődését. Apukám nagy C.M. rajongó, mindig nézi a műsorát, és hisz a módszereiben mindenek felett. Én is hiszek benne, bár a sorozatot ritkán látom, ugyanis a péntek este 11-es kezdés nekem kicsit későn van, és még annak ellenére is hiszek, hogy hallottam pár helyről, hogy az egész egy kamu, mert nyugtatózott kutyákat használnak benne satöbbi. Nem tudom megítélni, hogy kamu, vagy nem kamu, mert létezhetnek különleges képességekkel rendelkező emberek, most csak saját tapasztalataimat fogom megosztani.

Megkaptam mindkét könyvét, de először ezt a fentit kezdtem olvasni, hiszen ez vonatkozik inkább a kiskutyákra. Ceasar bemutatja benne, hogyan kell felnevelni egy kölyköt, választ 4 különböző fajtájú (pitbull, bulldog, schnauzer, labrador) kicsit, és leírja az időközben felmerülő problémákat. Megörültem, amikor megláttam, hiszen nekem is labradorom van, gondoltam majd lesznek benne specifikusan hasznos tanácsok. Hát nem voltak. L Egyébként maga a könyv nagyon jó, és érdekes, csak hiányoltam belőle a gyakorlati tanácsokat. Elméletben nagyon szépen leírja az alapelveket, de a gyakorlatba nem minden esetben vannak ezek átültetve. Például: a labrador az egyik gyerekre mindig felugrált és harapdálta, de a másik gyerek nagyon jól kezelte a helyzetet. Egyik gyereknek meg kell tanulnia leállítani ilyenkor, és ebben másik gyerek nagy segítségére volt. Az viszont nem derül ki, hogy pontosan mit is kell tenni! A másik problémám nem C.M. hibája feltétlenül... de egyszerűen nem működik esetemben az, amikor konkrét módszert próbálok. Valószínűleg csak annyi, hogy nem vagyok falkavezér típus, és kutyum egyébként hallgatt is rám, de van amikor elmennek neki otthonról, és akkor csinálhatok bármit. Egyszóval nem működik. L

Szolgáljon tanulságul azoknak a kezdő gazdiknak, akik a könyv megvásárlását fontolgatják, tényleg jó, csak nem biztos, hogy a várt eredmény meglesz. Vagy csak én vagyok tehetségtelen...

A másik könyvet most olvasom, egyelőre a felénél tartok, majd jelentkezem a témában újra, ha végeztem.

Egy kis menyország (A Little Bit of Heaven)

Szokásos Kate Hudson vígjáték...gondoltam. Az állításom 1/3-a hamis...szokásos igaz, Kate Hudson igaz, vígjáték hamis. NEM vígjáték, vannak benne poénnak szánt nüanszok, de ez nem vígjáték! Semmiképp! (Valahogy mostanában minden ilyenre rásütik, hogy vígjáték, de miért???) Meg is lepett...

Marley életvidám szingli, sikeres a munkában, sok barátja van. Egy nap azonban kiderül: gyógyíthatatlan rákos. „Istentől” megkapja a lehetőséget, hogy halála előtt teljesüljön 3 kívánsága...

Az elején még reménykedtem, hogy biztos meggyógyul a végére valami csoda folytán, de később ezt a reményt is feladtam, és valóban meghalt. Kedves film volt, jópontot érdemel, hogy tényleg nem a „szokásos” , de nagyon szomorú, amellett azért nem mondanám kiemelkedően jónak. Nem érvágós hangulatú legalább, manapság ez is valami...

Skyline

Iszonyat...nem jó értelemben. A tipikus film, amit nem szeretek. Úgy kell elképzelni mint A függetlenség napja és a Világok harca keverékét, csak sokkal szarabb, és megoldás nélküli. Eleve félelmetesnek tartom ezt a témakört, és így hogy nem lehet legyőzni sehogy az idegeneket, még inkább az. Semmi más nem történik végig, csak menekülnek az UFO-k elől, sikítanak, és meghalnak. A legvégébe találtam volna némi fantáziát (nem lövöm le, mert ez az egy érdekesség van benne), de ott meg vége lett. Nem is értem ezt miért így kellett, ha már ez a sztori egy kicsit lehetett volna színesíteni.

Egyetlen pozitívumot tudnék kiemelni, az pedig történetesen Eric Balfour as himself. Sajnos nagyon ritkán látom filmekben (állítólag sorozatokban gyakrabban feltűnik) és azok is többnyire a számomra nézhetetlen kategóriába tartoznak (Texasi láncfűrészes, Pokoljárás...), bízom benne, hogy a jövőben ez máshogy lesz, általában rá szoktam érezni kikben van fantázia és más egyéb... :D

Super 8

Ez a film kicsit eltér az előzőektől annyiban, hogy lényegében néztem, de nem láttam. Pont aznap este vettük ki, amikor kiskutyám megérkezett hozzánk, és az eufórikus hangulatom kellős közepén nem voltam túl tévézős hangulatban. Főleg nem egy ilyen jellegűre voltam akkor kiváncsi. Laci végignézte, és szerinte nagyon jó volt, én a végéről már lemaradtam, de nem bánom. Mindezek tekintetében nem mondok róla véleményt, mert tényleg nem tudom, hogy tetszett-e, vagy sem.

A sztori valami ilyesmi: Gyerekek játszanak éjjel a kihalt vasútállomáson, amikor egy elszáguldó vonat balesetet szenved, és furcsa rakománya szétszóródik. A gyerekek eltsznek a tárgyakból, nemsokkal később különös dolgok történnek a városban...valami más is volt a vonaton.

Ezennel tényleg véget ért a pótláshullám, mindent tudtok! J Jöhetnek az ideiek!

Zöld lámpás (Green Lantern)

Röviden tömören: A zöld fény, az akarat ereje, és akik birtokolják fenntratják a békét, védik a világokat satöbbi (ha nem is pontosan, valami hasonló). A gonosz azonban fenyegeti őket, és a harcban meghal az egyik vezérük, aki pont a Földön landol. Fénye egy embert választ utódul, aki felveszi a harcot a többiekkel együtt.

Blablablabla... Kb ugyanazt tudnám elmondani, mint előzőleg. Egyetlen egyéb jellegű hozzáfűznivalóm van: Ryan Reynoldst nem éreztem hozzá elég karakteresnek mint főszereplő, valahogy ő nem az a szuperhős típus, nem tudom, nem tetszett benne...

Amerika kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger)

Mea Culpa! Tévedtem! Az utolsó postom szerint bepótoltam a lemaradást, de mégsem így van. Három filmet kifelejtettem, ami talán nem véletlen, de elismerem, hogy ezesetben nem a filmekkel van a gond, hanem inkább velem. Közös bennük, hogy egyszerűen nem volt kedvem hozzájuk, és nem is figyeltem közben minden részletre. Super 8-ról majd külön, de a másik kettő esetében egyszerűen a trailer alapján tisztában voltam a komplett történettel, és nem érdekelt volna részletesebben. Persze látványosak, és 3D-ben biztos nagyot durrantak, de ezek a fajták nekem most nem annyira. Pláne, hogy valószínűleg lesz folytatásuk...

Szóval akkor nézzük először ezt az Amerika kapitányt. A karakterek neveit nem tudom, és annyira nem érdekel, hogy kivételesen nem veszem a fáradtságot, hogy utánanézzek (ugyanez vonatkozik a Zöld lámpásra is). Szóval főhős fiú minden álma, hogy katona legyen, és harcoljon a hazájáért a második világháborúban. Sajnos egészségi állapota miatt mindig visszautasítják, egy professzor viszont lát benne fantáziát, és beveszi egy különleges programba. Ő lesz a kiválasztott egy új kisérletben, ahol szuperképességeket kap, majd szembeszáll a gonosszal.

Amúgy jó volt, tényleg, csak unom már ezeket...

Paul

A legjobbat hagytam a végére! Ez pedig történetesen Paul. Ki merem állítani, hogy ez volt a tavalyi év (számomra) legjobb vígjátéka!!! És azért köztudott, hogy nem dobálózom ezzel a kifejezéssel. Ennek is nyáron láttam az előzetesét, az alapján álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani valaha. Sőt kifejezetten nem tetszett, egy dolog fogott meg benne az egyik elhangzó zenerészlet, amit egyébként nagyon szeretek. Így megmaradt bennem, hogy van egy ilyen film, és karácsony után meg is néztük, amikor nem volt bent „jobb”. Ha tudtam volna...

A történet eléggé gagyi szagú. Két barát angliából az USA-ba utazik egy képregény találkozóra, és mindezt egybekötik egy paranormális helyszín túrával is. Éjszaka a sivatagban különleges „stopposra” akadnak, Paul az UFO kéri a segítségüket, aki csak haza akar menni...természetesen nyomában az FBI.

Nem mondanám sztárparádénak a két ismert név benne Jason Bateman (érdekes, hogy mostanában mennyire felkapták) és Sigourney Weaver, de mindketten mellékszereplők. Viszont Paul karaktere viszi a hátán a komplett filmet, annyira eltalálták! Egy laza, vicces valakit kell elépzelni, aki nagy dumás. Eredetileg Seth Rogen a hangja, aki elvileg nagy humorzsáknak számít, de amit láttam tőle eddig nem igazán jött be, a magyar szinkron viszont akárki is legyen (sajnos nem találtam meg) szuper! Olyan beszólások vannak benne... Ebből is látszik milyen elfogult lettem, de ritka az ilyesmi, mint az a bizonyos fehér holló. Ha valakinek mégsem tetszene, akkor sorry!

Hát ennyit az elmaradt tavalyi év végéről, mostantól visszatérek a rendes kerékvágásba, és újévi fogaladalomként elhatároztam, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a könyvekre.

Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)

A végére hagytam azokat, amik legjobban tetszettek. Második helyezett lett így a Förtelmes főnökök. Na erre mondom azt, hogy jó vígjáték, tényleg tetszett, sokat nevettem rajta, igazán szórakoztatott.

Nick, Dale és Kurt legjobb barátok, történetesen mindhármuknak komoly problémája van a főnökével. Az egyikük egy zsarnokoskodó igazgató, aki kihasználja Nicket, és nem hagyja előrelépni, a másik egy nimfomániás fogorvos, aki zaklatja Dale-t, a harmadik pedig egy őrült örökös, aki jó úton halad, hogy tönkretegye a céget. Megszületik az öltet, el kell tenni őket láb alól, a kérdés, hogy hogyan lehetne kivitelezni...és ezzel kezdődnek a kalandok. Mindez Jason Bateman, Jennifer Aniston, Colin Farrel és Kevin Spacey tolmácsolásában, hogy csak a nagyobb neveket említsem.

Komolyan zseniális, még sok ilyet! Nézzétek meg!

Barátság extrákkal (Friends with Benefits)

Romantikus vígjáték Mila Kunissal és Justin Timberlakel. Történetét tekintve a Csak szexre kellesz c. filmre hajaz, és körülbelül ugyanannyira jó, mint az, csak a keret más.

Jamie profi „fejvadász” próbálja rávenni Dylant, hogy fogadja el egy New yorki cég nagyszerű állásajánlatát. A munkakapcsolatból később barátság lesz, és mivel mindketten szinglik megegyeznek, hogy az érzelmeket kizárva egyéb vágyaikat és kiélhetnék egymással. Egy ideig jól működik így a viszonyuk, de egy idő után valaki úgyis többet akar.

Egyszerű kis sztori az elejétől lehet sejteni a végét, nagy meglepetéseket nem okoz, és a vége felé már a figyelem is lankad a sok kavarás és időhúzás miatt. Amúgy mondhatni tetszett.

Hupikék törpikék (The Smurfs)

Talán valamikor nyáron láttam a mozi előzetesét, nem számítottam sok jóra, meg sem akartam nézni, de Móni mondta, hogy szerinte nagyon jó lett, így mégis megnéztük. Tényleg nem volt rossz, voltak benne jó poénok, ez is egy aranyos kis film, elsőroban a 10 év alattiaknak. Ami többek számára kecsegtető lehet, hogy az emberi főszereplő „Barney” az Így jártam anyátokkal-ból. Hát nem tudom, nem néztem sose azt a sorozatot, ebben meg nem találtam semmi kiemelkedőt, ami az alakítását illeti, de biztos a rajongók máshogy látják. Végezetül a történet röviden:

A törpök éppen Hókuszpók elől menekülnek, amikor egy örvény átsodorja őket ebbe a világba, persze a gonosz varázsló is utánuk ugrik. A Central Parkban lyukadnak ki, és Ügyifogyi szokásos formája miatt kerülnek a Winslow családhoz, akik igyekeznek segíteni a törpök visszajutását Aprajafalvába.

Verdák 2 (Cars 2)

Szintén egy animációs második rész. Mivel az első különösképp kedvencem, ezért az elvárás szintem az egekbe szökött, amikor elkezdődött. Valahogy előre éreztem, hogy ez nem lesz igazi, és így is lett, biztos mert bebeszéltem magamnak. J

Villám McQueen a Földgolyó Futamra készül csapatával, és elviszi magával Matukát is az útra. Matuka már az első napon egy kémhistóriába keveredik véletlenül, és segít a titkosügynököknek a maga esetlen módján, ezzel megmentve Villám életét is.

Egyébként ez is jó volt, csak hangulatában volt más, mint az első, és ez hiányzott belőle. Aranyos volt, voltak benne jó poénok, satöbbi. Az volt talán a bajom vele, hogy Matuka karakterét kicsit soknak találtam, nem ő a kedvencem. Lacinak pl nagyon tetszett, nem talált benne semmi kivetnivalót. Megintcsak ízlések...

Kung Fu Panda 2

Evezzünk kicsit vidámabb vizekre, és következzen két animáció, első a Kung Fu Panda 2. Nem minden esetben vagyok 2. rész párti, nem azt mondom, hogy mindig rosszak, sőt vannak kifejezetten jó 2., 3. részek, de elöljáróban vannak azért fenntartásaim. Pandával sem volt ez másképp, és azóta sem tudom igazából eldönteni, hogy mit is gondolok erről a másodikról.

Po miután Sárkányharcos lett segít fenntartani a békét a többiekkel együtt. Amikor a gonosz páva visszatér, és titokzatos tűzfegyverével hatalomátvételre készül újból felkerekedik a kis csapat. Po-ra a harcon kívül más titkok is várnak, és csak úgy győzhet, ha megtalálja a belső békéjét.

Szokásos aranyos, tanulságos történet, úgy jó volt, de azért az első rész jobban tetszett. A befejezés sejtet folytatást, szóval valószínűnek tartom, hogy Po kalandjai ezzel még nem értek véget.

A másik nő (The Other Woman - Love and Other Impossible Pursuits)

Érvágós hangulatú dráma Natalie Portmannel. Kell hozzá (kellett volna) egyfajta lelkiállapot, mert tényleg nem egy vidám történet.

Emilia viszonyt folytat főnökével, aki később feleségül veszi, és születik egy babájuk is. A kislány sajnos születése után pár nappal meghal, és Emilia ezt képtelen feldogozni. Erre persze rámegy a kapcsolatuk.

Röviden így tudnám összefoglalni, persze azért árnyaltabb szösszenetről van szó, és nem rossz, csak hát igen a hangulat...rá kell készülni (kellett volna).

Rossz tanár (Bad Teacher)

Gyenguska vígjáték Cameron Diaz, Justin Timberlake és Jason Segel főszereplésével. Amolyan egyszernézhetős kategória, nem botrányosan rossz, de egy kicsit unalmas egy idő után.

Elizabeth irodalom tanár, és minden vágya, hogy gazdag férje legyen, és ne kelljen többet dolgoznia. Álomesküvője azonban meghiúsul amikor vőlegénye rájön, hogy csak a pénzére hajt, így kénytelen visszamenni tanítani, amit nem visz túlzásba. Az iskolában rástartol az új kollégára, aki mellesleg örökös, azonban konkurenciája is akad.

Tényleg nem egy nagy eresztés, de azért hétköznap estékre bátran merem ajánlani.

Másnaposok 2 (The Hangover Part II)

Elérkezett a mindenki által az utóbbi évek legeslegjobb vígjátékának tartott műremek 2. része is. Háááát kövezzetek meg, de nálam az első sem tartozott a csúcsszuper kategóriába. Nem mondom, jó volt, de nem röhögtem halálra magam, és a beharangozóhoz képest mondhatni csalódtam. Ettől a 2. résztől sem vártam éppenséggel többet, és ezúttal nem is csalódtam. Pontosan ugyanolyan, volt mint az első, csak a kerettörténet, és a helyszín változott. A fiúk ezúttal Thaiföldön rúgtak ki a hámból Stu esküvője előtt. Akiknek tetszett az első rész, ez is fog az biztos! J Egyébként tényleg nem volt rossz, vicces volt, és volt benne pár nagyon jó poén. Azért remélem, hogy egy harmadik részt már nem erőltetnek neki.

Arcmás (Faces in the Crowd)

Izgalmas kis krimi Milla Jovovichal és Julian McMahonnal, de nézzük miről is szól:

Anna hazafelé tart egy szórakozóhelyről, amikor szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A gyilkos észreveszi, és megpróbálja őt is megölni, de Anna csak fejsérülést szenved. Ennek következtében képtelen felismerni az arcokat, még a közeli ismerőseiét sem. A gyilkos erre rájön, és játszadozni kezd vele. Egyedül csak az őt védő rendőrre számíthat.

Érdekes volt, és izgalmas kicsit emlékeztetett az 1994-es Szemfényvesztésre (Blink), de mivel az is nagyon tetszett anno, sehol sincs a hiba. Egy dolgot nehezményezek a vége nem lett felhőtlen happy end, ennyit azért elvártam volna egy ilyen történet után...

H.N.Y.

Boldog új évet minden kedves Olvasómnak! Mostanában kissé hanyagoltam a blogot, és most kezdek neki temérdek restanciám pótlásának. Mentségemre szolgáljon, hogy egy új jövevénnyel bővült a családunk (kiskutya), és minden szabad percem vele töltöm mostanság. De mától újult erővel folytatom az írást, semmit nem kímélek! J